• Keretszám: az egyetemeknek minden évben meg kell határozniuk kapacitásuk, infrastruktúrájuk (pl. oktatók és tantermek száma, nagysága stb.) és rendelkezésre álló pénzügyi forrásaik alapján, hogy az adott szakon hány fő tanulmányait képesek biztonsággal ellátni az induló évfolyamon. Ezt befolyásolja az is, hogy az adott szak felsőbb évesei közül mekkora az egyetemet elhagyók száma.
• Jelentkezők száma: azt mutatja meg, hogy a keretszámhoz képest mennyi az adott szakra jelentkezők száma. Ha a a jelentkezők száma több, mint az egyetem által meghatározott keretszám, akkor túljelentkezésről beszélünk. Ilyen esetben a jelentkezők között verseny alakul ki a helyekért.
• A döntés meghozatala: az összes, adott szakra felvételi igényt benyújtó jelentkezőt rangsorolják a tanulmányi jegyektől és az érettségi eredményektől függő pontszámok alapján.Például ha 400 fő a keretszám, és az első 400 rangsorba állított jelentkezőnek a pontszáma 450 pont felett van, akkor a kihirdetett ponthatár 450 pont lesz.
• A minimum ponthatárok korábbi, központilag előírt értékeit a felvételi rendszer reformja során eltörölték. Ugyanakkor az egyetemek saját hatáskörben dönthetnek úgy, hogy az adott szakon minimális ponthatár-értéket húznak, mely alá a felvételi bejutási küszöb nem mehet, függetlenül a jelentkezők mennyiségétől és pontszámaitól.

Az adott szakra jelentkezők felvételi pontjaiban az érettségi eredményeken túl tanulmányi pontjaik (középszintű érettségik, középiskolai teljesítmény) is meghatározóak, ezért az adott évi emelt érettségik átlagából való következtetés levonása a végső eredmény tekintetében csak találgatás! Annál is inkább, mert a jelentkezők között korábbi évben érettségizők is vannak, akik eredményét nem mutatja az aktuális átlag.